Egészen vérfagyasztó dolog történt velünk a nászutunkon.
Az esküvő után még pont annyi pénzünk maradt, hogy belefért egy szezonon kívüli, last minute akciós út Tenerifére. Gyorsan kiderült, hogy a szálloda azért volt olyan olcsó, mert nagyjából a puszta közepén állt magában, egynapi járóföldön belül semmi érdemleges látnivaló. Ha bármit is élvezni akartunk a gyönyörű szigetből, autót kellett bérelni. Mivel pénzünk az nagyon kevés volt, a legolcsóbb ajánlatok közül kellett válogatnunk - a napi 20 eurós kategóriáról beszélünk, ugye. A sok bontószökevény között egy sárga Twingo tűnt a legjobb választásnak: az is elég ramaty állapotúnak nézett ki, de legalább mókás, nyitható targateteje volt.
El is indultunk a 3700 méter magas Teide hegycsúcs irányába, de valami nagyon nem stimmelt. Neeem, nem az 58 lóerő fogyott el az emelkedőn felfelé - nyilván kevés volt a féktelen kanyarvadászathoz, dehát ezt lehetett előre tudni.
Az autó mozgott furcsán.
Amikor megálltunk, látszott is, hogy az egyik kerék mintha lapos lenne. Begurultunk az első benzinkúthoz, és nekiláttam felfújni a gumit. A szelepsapka egy kicsit meg volt szorulva. Erősebben próbáltam tekerni - és ekkor a kezemben maradt a szelep egész szára a maga teljességében. Amíg bambán néztem a kezemben maradt gumidarabot és próbáltam értelmezni a helyzetet, a lyukon áramlott ki a maradék levegő, pssssss.....
Aztán persze a másik három guminál is kiderült, hogy a szelepek annyira elöregedtek, hogy csupa repedés volt a tövük. Ha még nem is szakadtak ki az első érintésre, nem voltak messze tőle. Ha csak egy kicsit később állunk meg szemrevételezni a helyzetet, simán lehetett volna nagyobb baj belőle.
A blog minden olvasója kívülről fújja, hogy a gumi, mint szerves anyag, öregszik, fárad - ezért nézegetjük a DOT-számot az abroncson. De az mintha nem lenne mindenkinek világos, hogy a hagyományos szelepszár is gumiból készül, és ugyanúgy öregszik, mint az abroncs maga. Sőt.
Az abroncs ellensége a napsugárzás (pontosabban az UV), míg a magas hőmérséklet és a mechanikai igénybevétel pedig felgyorsítják az öregedés folyamatát. A gumi szelepszárnak mindenből kijut, amiből az abroncsnak: az UV, a hőhatás ugyanaz - a mechanikai igénybevétel pedig még nagyobb is.
Egyszerűen arról van szó, hogy a szelepszár menet közben a centripetális erő és a menetszél hatására folyamatosan kifeszül, és libeg-lobog, mint nyuszi füle a motoron a menetszélben. Az erőhatások a szelepszár tövében jelentkeznek, ott rángatják a fizika törvényei, a szelepnyílás pereme pedig mint egy fém olló, még rá is segít a szelep gyors kinyírására (elnyírására).
Ha a szelep elkezd ereszteni, jobb esetben csak egy útszéli gumicsere az eredmény (a befújkálós defekt spray-k nem túl hasznosak szelep probléma esetén), rossz esetben még baleset is lehet belőle.
Nem érdemes lenézni ezt a problémát: a bankszakmában a kockázatelemzők nagyjából úgy elemzik a kockázatokat, hogy a kockázatos esemény bekövetkeztének valószínűségét beszorozzák az esemény bekövetkeztekor keletkező kárral, illetve kiszámolják, hogy a fentiek fényében mennyit érdemes költeni a kockázat elhárítására. (Offtopik, de azt például tudjátok, hogy a bankok legalább két szerverparkot működtetnek egyszerre, amik egymástól legalább 100 kilométerre vannak földrajzilag? Ha földrengés lenne, vagy leesne egy atombomba, az adatok akkor sem vesznének el.)
A szelep fáradásából következő problémák között ott van a baleset is, és bár ahhoz tényleg kell egy kis pech, hogy az ember konkrétan fejreálljon, ennek a valószínűsége mégsem nulla. A kockázat elkerülésének összege pedig minimális.
Aki télen-nyáron ugyanazokat a felniket használja, csak a gumit cserélgeti rajta, az teljesen biztonságban van. A magukra valamit is adó műhelyek automatikusan cserélik a szelepet kerékszereléskor. Van, ahol ez eleve benne van az árban (például nálunk, Csepelen), máshol külön tétel a számlán, de tipikusan filléres.
Akik külön felnin tartják a téli- és a nyári gumikat, vagy négyévszakos gumikat használnak, azok két dolgot tehetnek. Először is, nekik érdemes fém szelepbe beruházni. Ezek nyilván drágábbak, mint az eldobós gumiszelepek, de "örök életűek" - annyit legalábbis biztosan kibírnak hibátlanul, amennyi a gumiabroncs élettartama (6-8 év). Másodszor, ha már történelmileg úgy alakult, hogy gumi szelep van a felnijükön, akkor minden nyomásellenőrzéskor (azaz minden tankoláskor, ugye) finoman mozgassák körbe a szelepszárat, és figyeljék, nincs-e megrepedezve a tövénél. Két-három évente pedig mindenképpen javasolt szétszereltetni a kereket, és kicserélni a szelepet.
A rejtett szelep
Tuning körökben divatos a rejtett szelep használata. Annyiban ontopik itt a téma, hogy a rejtett szelep is kiküszöböli a gumi szelepek öregedéséből származó problémákat, halleluja. De hát a rejtett szelep esztétikai tuning, a szépségért pedig meg kell szenvedni. A rejtett szelep esetén a szenvedést a guminyomás ellenőrzéséhez szükséges plusz idő és bosszúság jelenti. A kis korongot ugyanis először le kell tekerni a helyéről, ehhez kell egy célszerszám, amit a szetthez mellékelnek. A letekert korong helyére be kell tekerni egy szelepszárat, majd így lehet csatlakozni a kompresszorra. A művelet végén szelepszár kiteker, korong visszateker. Ez így olvasva nem tűnik talán kibírhatatlannak, de valójában elég ügyesnek kell lenni, mert mind a korongok, mind a szelepszár, illetve az ezek tekergetéséhez szükséges célszerszám mind elég pici, és elég passzentos. Ráadásul imádnak elveszni, természetesen általában akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Csak türelmes embereknek ajánlom. A nagy átlagnál eggyel több balkéz megléte pedig kizáró körülmény. Viszont elegáns, ez ténykérdés.